Sunrise - 3. fejezet

Leila meredten bámulta az új szerzeményt a kezében, nem értette, hogy került a padlóra. Lassan leült az ágyra. Ahogy nézte a tollat furcsa melegség töltötte el, mintha ismerné vagy ismernie kellene azt. Déja vu. A lámpa fénye meg-megcsillant rajta és sejtelmes fénybe vonta az ónixfekete tollpihét. Lágyan az éjjeliszekrényre helyezte és miközben az ágyra ült, tovább bámulta merengésének tárgyát. Leila nem tudta mennyi ideje csodálhatta a tollat, mikor Cricket beszaladt a szobába és az ágyra ugrott.

– Azt hiszem, igazad van – mondta a kutyának Leila – itt az ideje lefeküdni aludni.

Még egy utolsó pillantást vetett a tollra, majd a lámpát leoltva lefeküdt aludni.

Két héttel később

Jeremy fáradtan dörzsölte meg a szemét. Újabb unalmas este. Mostanában nagyon csendesek voltak az éjszakák és Jeremy meglepetten vette észre, hogy hiányzik neki az izgalom. Az legalább lefoglalta. Úgy döntött betér az egyik törzshelyére. Felkapott szórakozóhely volt sok emberrel, nyugodtan elvegyülhetett. Letelepedett az egyik sötét sarokban és rendelt egy sört. Innen belátta az egész bárt, és gyorsan kiszúrhatta, ha esetleg valami gyanús alak erre tévedt volna. Székén hátradőlve figyelte az emberek arcát. A legtöbb vendég fiatal volt, alig többek huszonkettőnél. Nyugodtan folytatta tovább az ivást, mikor odalépett hozzá egy fiatal, csinos lány.

– Helló, Szépfiú! Látom egyedül vagy. Csatlakozhatok? – kérdezte Jeremytől kacéran.

Jeremy lassan végigmérte a lányt, tetőtől talpig. Olyan tüzetesen „vizsgálta meg”, hogy a hölgyike elpirult, mire Jeremy gunyorosan elmosolyodott. Egész kellemes látvány volt, szőkésbarna haj, hosszú combok és persze kellemes domborulatok. Jeremy egy biccentéssel válaszolt a lány kérdésére.

– Anja vagyok – búgta a nő, miközben közelebb húzódott Jeremyhez. – Olyan magányosnak tűnsz. Megvigasztaljalak?

Kezei eközben a férfi mellkasán kalandoztak, majd fokozatosan egyre lejjebb és lejjebb tévedtek. Jeremy átható pillantást vetett a nőre, mire kéjes kacaj volt a válasz. Letette az üres üveget az asztalra és kérdőn partnerére nézett. A lány egyetlen szó nélkül felállt és Jeremy vállába kapaszkodva elindult. Ahogy a sötét folyosóra értek a nő az angyal mellkasához simult és forrón megcsókolta. Jeremy erre a falhoz szorította miközben szájuk vad táncot járt. A lány folytatni kezdte az előbb abbahagyott simogatást, mire Jeremy torkából morgás tört elő. A szőke bombázó csábító mozdulatokkal dörgölőzött hozzá, tovább ingerelve az amúgy is felajzott férfit. Jeremy gyorsan felkapta és megszabadította mindkettejüket a zavaró ruhadaraboktól, majd kissé megemelve a lányt beléhatolt. A lány jólesően felnyögött, miközben Jeremy mozogni kezdett benne. Lábával átkulcsolta a férfi derekát, hogy így ösztönözze őt gyorsabb tempóra. Jeremynek sem kellett több, maradék önuralmát sutba dobva esett a nőnek. Még percekkel az együttlét után is csak a zihálásuk hallatszott az üres folyosón, majd a nő elégedetten felsóhajtott.

– Mondd, kérlek, hogy sokszor van szükséged vigaszra! – szólalt meg végül a nő.

– Nem annyiszor, mint amennyiszer te szeretnéd, hogy legyen – válaszolta unottan Jeremy.

Gyorsan rendbe szedte magát és otthagyva a még mindig ziháló nőt a folyosón megindult a kijárat felé.

Az utcára érve úgy döntött, hogy még tesz egy ellenőrző körutat a városban. Azonban minden ugyanolyan csendes volt, mint pár órával azelőtt, így úgy döntött hazamegy. Lakása felé tartva az elmúlt órák eseményein gondolkozott. Teljesen normális cselekedet volt részéről, ami a bárban történt, mégis most undorodva húzta el a száját. Férfi volt az istenért, a nő pedig készségesen felkínálkozott, azonban nem tudott azon változtatni, hogy ne érezze üresnek magát, ez csak szex volt semmi más. Nem volt újdonság a nőknek ez a fajta megnyilvánulása. Az angyalok különleges kisugárzással rendelkeztek, szinte már fájdalmasan gyönyörűnek látták őket az emberek. Attól, hogy Jeremy bukott lett ez nem változott, csak most angyali külsejét a sötétség lengte át, egyfajta rosszfiús kinézetet adva neki. Hazaérve egy gyors zuhanyt vett, azonban a korai óra miatt aludni nem tudott még, így úgy döntött kitisztítja a fegyvereit. Miután bekapcsolta a zenelejátszót nekilátott a feladatnak. Elég hosszadalmas folyamat volt, mivel egy egész szobányi fegyverrel rendelkezett. Persze ezeket nem egyidejűleg használta. Általában a hangulatától függően választotta ki, hogy aznap este mivel dolgozzon. A fegyverarzenáljába többek között tartoztak automata fegyverek, vadászkések, kardok – természetesen minden a legtökéletesebb minőségben –, dobócsillagok, gránátok. Jeremy csaknem közel három órán át pepecselt a tisztogatással, miközben kedvenc zenéjét hallgatta. Épp Nazareth Hair of the dog száma ment, mikor megmozgatta elgémberedett végtagjait. Az ablakon kitekintve látta, ahogy a nap első sugarai fényükkel beragyogják a várost. Fegyvereit és a tisztításhoz használt eszközöket visszarakta a helyükre, majd úgy érezte, hogy most már kellően fáradt, hogy aludni tudjon.

– Kérlek! Ne hagyd abba! – suttogta a nő a fülébe, mire a férfi forrón megcsókolta. –Akarlak, kérlek, most!

A férfi lassan csókokkal borította be a nő testét, mellénél elidőzve megízlelte a halmokat, mire zokogó hang tört fel a nő torkából.

– Jeremy, kérlek! – könyörgött neki.

A férfi azonban még tovább kínozta. Teste minden porcikáját végigcsókolta, majd  miután saját önuralma határára ért, lassan birtokba vette a nő testét. A nő forró csókkal húzta magához kedvesét, majd lábaival átfonta a derekát, és úgy kapaszkodott belé, mint a fuldokló a vízen sodródó fába. A férfi ekkor megfordul, így kedvese került felülre. A nő szenvedélyes mozdulatokkal simult a férfihoz, miközben a nap fénye szinte lángra lobbantotta tiziánvörös tincseit…

Jeremy felriadt álmából, és izzadt testtel ült fel az ágyában. Kapkodva vette a levegőt, mintha csak a maratont futotta volna le. Szíve majd kiugrott a helyéről, úgy érezte alig kap levegőt. Ágyából kiugorva a fürdő felé vette az irányt, majd miután arcát megmosta a tükörbe pillantott. Tiziánvörös. Nem, az nem lehet – gondolta Jeremy, majd szitkozódni kezdett. Tökéletesen emlékezett, hogy éjszakai partnerének szőkésbarna haja volt. Csak egyetlen nő volt, akivel a közelmúltban találkozott, és aki ilyen hajjal rendelkezett. Leila Mckenzie.

A Mckenzie-ház önmagában is elég impozáns látványt nyújtott. A ház a város északi részén, az Orchard Street-en állt. Mint minden nagyvárosi ház, ez is inkább felfelé tört utat magának. Stukkók és kiugró párkányok díszítették, és bár elég régi ház volt, most is ugyanolyan gyönyörű állapotban volt, mint régen, köszönhetően a szülők gondoskodásának. Leila mosolyogva parkolt le autójával a ház előtt. A testvérei autóját látva rögtön tudta, hogy már mindenki ideért. Crickettel a sarkában és egy üveg borral a kezében az ajtóhoz lépkedett, azonban még mielőtt kopoghatott volna rajta, az már ki is nyílt bátyjának köszönhetően.

– Babaaaaa – dörmögte Aiden mély hangján, majd ölbe kapta húgát és megpörgette.

– Aiiideeeen – nevetett fel Leila – tegyél le légy szíves. Nem kapok levegőt.

– Aiden Nathaniel Mckenzie! Tedd le szépen a húgodat! – hallatszott anyjuk dallamos hangja a nappali felől.

– Igen is, mama – válaszolta Aiden, majd anyjuk kérésének megfelelően elengedte a húgát. Mielőtt azonban mindketten bementek volna a nappaliba még megborzolta Leila vörös haját, amitől úgy nézett ki, mint egy bohóc.

– Drágaságom! Úgy örülök, hogy végre ideértél – Hallotta meg édesanyja hangját Leila.

– Szervusz, mama! Jól nézel ki – nevetett anyjára.

– Bolond – válaszolta Fiona Mckenzie mosolyogva, miközben arcon csókolta legkisebb gyermekét.

– Ugyan már mama! Papa, miért nem mondod el a mamának, hogy milyen szép? – fordult apjához Leila.

– Drágám, gyönyörű vagy! Te vagy életem tündöklő virága – mondta csillogó szemmel feleségének.

– Niall Mckenzie, te csirkefogó!

– De csak is a te csirkefogód drágám – válaszolta a férfi, majd óvatosan megcsókolta a feleségét.

– Paapaaaa, maaammmaaa! Kérlek, ne előttünk.

– Nem hiszem Aiden, hogy valami újat látnál – sétált be Bonnie kezében egy pohár borral.

– Nos, igazad van, nem. Ahogy neked sem.

A lány erre vállon vágta bátyját, aki mindössze egy nevetéssel válaszolt. Ekkor Loreen és a gyerekek is előkerültek.

– Szia, hugi!

– Leilaaa néniiii!

– Oh, helló bogyók! Mi a helyzet manófalván?

– Leila néni, én már nem vagyok manó! Nagyfiú vagyok már, hét éves! – jelentette ki Heath duzzogó arckifejezéssel.

– Jaj, bocsáss meg nekem. Hogy is felejthettem el én ezt?! – válaszolta nevetve Leila.

– Szija, Lila néjni – köszönt elpirulva Rosie, majd mint aki rosszat tett, elbújt a bátyja mögött.

– Hagyjátok a nagynénéteket levegőhöz jutni. Nézzétek meg drága jó apátok mit ront el éppen.

– Hallottam! – hallatszott a konyha felől egy mély bariton, majd egy majdnem sikeresen elfojtott szitkozódás.

– Drágáim, azt hiszem itt a vacsora ideje – adta ki a parancsot Fiona Mckenzie – amíg van mit ennünk – tette hozzá suttogva, mire mindenki kuncogásban tört ki és mint a kotlóstyúk után a kiscsibék, úgy követte a ház asszonyát a díszes kis csapat.

Leila nagyon szerette a közös vacsorákat, ilyenkor mindig úgy érezte magát, mint kisgyermek korában. Szeretet és családi meghittség vette körül. Boldogan nézett végig családtagjai arcán.

– Új barátom van – jelentette be Bonnie.

– Oh, tényleg? És ki a szerencsés? – kérdezte Fiona.

– Vagy inkább a szerencsétlen – kottyantotta közbe gonoszul Aiden.

– Nem ismeritek. Nagyon kedves és igazi úriember. Egy kiállításon találkoztunk és jót beszélgettünk. Utána elhívott többször is vacsorázni és ebédelni.

– Szereted? – nézett Leila nővére szemébe.

– Még nem tudom – válaszolta elpirulva a lány.

– Ha már témánál vagyunk, mondd csak Leila, te mikor szerzel magadnak végre egy pasit? – szegezte a kérdést Leilának Aiden.

– Én és a pasik? Ugyan már bátyus. Nem az én világom az – válaszolta zavartan, szemlesütve Leila.

– Nem a te világod, hmmm. Miért? Csak nem leszbikus vagy?

– Aiiideeeeen – kiáltott fel szinte egyszerre mindenki, majd azután nevetésben törtek ki.

– Nem… nem vagyok az – válaszolta meg Leila a feltett kérdést – csak nem érdekel egyik sem.

– Vagy mert még nem találkoztál a megfelelővel – válaszolta mindentudó mosollyal az édesanyja.

A vacsora befejeztével közösen leszedték az asztalt és elmosogattak. Miután végeztek a házi teendőkkel éneklésbe kezdtek. Pár perc sem telt el zenétől visszhangzott az egész ház. Egészen késő estig tartott a kis családi party, amikor is szinte egyszerre kezdett búcsúzkodni a négy gyermek.

– Vigyázzatok magatokra! Jó utat, drágáim!

– Jó éjt papa és mama – válaszolták kórusban a Mckenzie csemeték.

Leila mosolyogva hajtott haza, miközben az énekessel együtt énekelte a rádióban felhangzó slágereket. Még akkor is dúdolt, mikor kiszállt a kocsiból és a háza felé vette az irányt. A sötét folyosón sétálva már épp a lakásához ért, mikor a fal mellett egy árny mozdult meg és mély hangon megszólalt.

– Hello, Leila! Már vártalak!