Sunrise - 8. fejezet

És megérkeztem a frissel! J Remélem élvezni fogjátok, ahogy én élveztem miközben írtamJ. Mint eddig, most is szívesen olvasom majd a visszajelzéseket, ha írtok. Jó olvasását a fejezethez!

Ui.: Ha oldalra néztek, láthatjátok, hogy kinn van a KFÍC nekem is. Mivel alapító vagyok, már rég ki tehettem volna, de úgy éreztem még nem vagyok elég jó és nem érdemlem meg. Most sem önkényesen döntöttem így, hanem mások véleménye alapján. Nagyon boldog vagyok, hogy szerintük megérdemlem. Köszönöm nekik! J

Xoxo, Anne J

Drake elgondolkozott egy pillanatra, miközben figyelte a vörös hajú lányt. Csábító jelenség volt még farmerben is. Haja a nap utolsó sugarainak lágy cirógatásában úgy tűnt, mintha lángolna. Elismerően pillantott végig rajta.

– Öregem, ezt nézd! Micsoda kellemes látvány! Szívesen megismerném közelebbről is!

Drake látta, ahogy barátja az említett „panoráma” felé fordul, majd ledermed. Nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjön, Jeremy vagy ismeri a hölgyet vagy szimplán vak és ostoba.

– Szerintem jobban teszed, ha kivered a fejedből! – válaszolta Jeremy halk, de mégis kissé fenyegető hangon Drake-nek.

– Bocs, de nem! Úgy döntöttem bemutatkozok neki – és mintegy végszóval elindult a hölgyike felé.

– Drake! – mordult rá Jeremy barátjára, azonban ő rá se hederített.

– Oh, jaj! A szívem! Kérem, hölgyem kegyelmezzen rajtam! Csak egy csókot adjon szerencsétlen halandó lelkemnek!

Drake pillantása végigsiklott a lányon, aki kissé meglepődött. Figyelmét nem kerülte el az apró pirulása és a szemében tükröződő felismerés sem, mikor Jeremyre pillantott.

– Nos, hölgyem? Ily kegyetlen szándékozik velem lenni?

– Nem mondanám magam kegyetlennek, de nem szokásom idegeneket csókolgatni – mosolygott kedvesen Drake-re a lány. Ekkor azonban a férfit valami hatalmas erővel a földre taszította, és Drake nem hallott és érzett mást, csak mély morgást és nyálat. Sok-sok nyálat.

– Mi a… ?

– Cricket! Jaj, istenem, úgy sajnálom! Tudja, ő egy brazil masztiff és erős benne a védelmező ösztön – szabadkozott Leila, miközben Drake feltápászkodott a földről.

– Jó kutya, nem harap a kutya… – Cricket még morgott párat, majd miután rájött, hogy Drake nem veszélyes csaholva bújt hozzá. Nem hiába… ő is nő volt és Drake kétség nélkül értett a nők nyelvén.

– Azt hiszem, tudom, hogy orvosolhatjuk az ismeretlenség problémáját – villantotta fel „száz wattos” mosolyát Drake, miközben barátja felé fordult. – Jeremy, kérlek, mutass be minket egymásnak. Igazán nagy illetlenség tőled, hogy eltitkoltad, hogy ismered ezt a bájos tüneményt.

Drake hatalmas elégedettséggel figyelte, ahogy barátja arca egyre vörösebb lett a dühtől.

– Igen, Jeremy! Mutass be minket egymásnak, kérlek! Aztán pedig magyarázd meg, hogy honnan tudod a nevem! – szólalt meg Leila halk, de határozott hangon.

Leila megdöbbent az idegen férfi pimaszságán, ahogy leszólította. Tipikus Casanova volt, sütött róla a csábítás. Leila lopva végigsandított a férfin és el kellett ismernie, hogy lehengerlő személyiség. Minden tekintetben. Majdnem két méter magas lehetett és a haja koromfekete. Igazán impozáns jelenség volt, azonban Leila hamarosan valami mást, vagy is valaki mást kezdett el fürkészni. Az idegen mögött kissé lemaradva ott állt az ismerős ismeretlen, a férfi, akivel kétszer is találkozott már. A férfi, aki furcsa érzéseket ébresztett benne. A férfi, aki tudta a nevét, de Leila nem tudta, hogy honnan. Hirtelen Cricket „Casanován” termett és morogva két vállra fektette. Leila majdnem felnevetett a mókás látványon, de aztán rögtön leszedte kutyusát a férfiról. Kissé elpirulva kért bocsánatot, majd elképedve figyelte, ahogy kedvence szinte azonnal megbékélt Casanovával. Ekkor Mr. Csábító megszólalt egy hatalmas vigyorral az arcán.

– Azt hiszem, tudom, hogy orvosolhatjuk az ismeretlenség problémáját… - Leila érdeklődve hallgatta a férfi javaslatát, ami választ adhatott az ő kérdésére is.

– Igen, Jeremy! Mutass be minket egymásnak, kérlek! Aztán pedig magyarázd meg, hogy honnan tudod a nevem!

Egy bosszús sóhaj volt a válasz, majd a jól ismert bariton dörmögve megszólalt.

– Drake bemutatnám neked Leila Mckenzie-t. Leila, ez az idegesítő ficsúr Drake. És most, hogy túlestünk a formaságokon, nem is raboljuk az idődet tovább – mondta Jeremy, miközben karon ragadva igyekezte barátját rávenni a távozásra. Azonban Drake-nek más tervei voltak.

– No, de Jeremy! Mi lesz a hölgy kérdésével, hogy honnan tudod a nevét. –Leila látta, ahogy Jeremy először bosszúsan összepréselte az ajkait, majd dörmögött valamit az orra alatt.

– Tessék? Nem hallottam, esetleg megismételnéd?

– A hegedű – morogta Jeremy.

– Hogy? – értetlenkedett Leila.

– Ismert hegedűművész. Aki szereti a klasszikus zenét, annak nem ismeretlen a maga neve. Szerintem semmi furcsa nincs abban, hogy. Kielégítő volt a válasz? – kérdezte kihívóan a férfi.

– Fogjuk rá. Bár soha nem néztem volna ki belőled, hogy rajongsz a klasszikus zenéért – válaszolta mosolyogva Leila.

– Soha nem mondták, hogy ne ítélj elsőre?

– Dehogynem! Azonban inkább mondanám, hogy egy megrögzött rock rajongó vagy, minthogy klasszikus – válaszolt a lány, miközben végigmérte a férfit.

– Egy-null a kishölgy javára. Második kör! – és utolsó mondatához híven magasba tartotta két ujját.

– Dugulj el, Drake! – mordult fel Jeremy.

– Igazán nagyon kedves Mr… - Leila egy pillanatra elgondolkozott, és szégyellte magát, amiért nem jut eszébe a férfi neve. Azonban hamar eszébe jutott, és szinte kiáltva hozzátette: - Drake!

– Látod Jeremy, Leila szerint is kedves vagyok. Csak te vagy ilyen sótlan!

Leila mosolyogva rázta meg a fejét Drake „beszólására”. Azt már észrevette, hogy a férfi nagyon élvezi barátja cukkolását.

– Nos, igazán élvezem a beszélgetést, de most mennem kell. Már későre jár.

– Oh, szívem hölgye elhagy engem? – kapott a szívéhez játékosan Drake. – Miért?

– Mert az élet kegyetlen! – válaszolta mosolyogva Leila.

– Akkor engedje meg kérem, hogy haza kísérjük! Ugye, Jeremy? – tette fel mellékesen a kérdést vigyorogva barátjának, amire a válasz egy elmormogott igen volt.

– Igazán nincs erre szükség. Egyedül is hazatalálunk Crickettel.

– Ragaszkodunk hozzá! – emelte fel a kezét a férfi, mintegy jelezve, hogy ellenkezésnek nincs helye.

Leila zavartan pillantott egyik férfiról a másikra, majd beadta a derekát. – Rendben.

– Szabad a karját, hölgyem? – vette fel most az úriember stílust Drake. Leila nevetve utasította vissza.

– Nem, köszi. Jól megvagyok így is. Jeremy, milyen koncerteken voltál? Van kedvenc előadód vagy darabod? – fordult ekkor Leila a férfihoz érdeklődve.

– Nos, igazából nincs kedvenc előadóm és darabom, bármit meghallgatok szívesen – válaszolta kissé zavartan a férfi.

Leila beszélgetés közben lopva Jeremyt nézte. Az utcai világítás még markánsabbá tette a vonásait. Drake-hez hasonlítva ő nem volt olyan vidám. Inkább egy kissé mogorva férfi volt, amolyan magának való. De mégis megvolt benne az a vonzerő, a rosszfiús kisugárzás, amitől Leila szíve minden találkozásnál hevesebben vert. Ekkor Jeremy Leilára pillantott és a lány érezte, hogy elpirult. Elkapta tekintetét a férfiról.

– Ti tudjátok, hogy én mivel foglalkozom, de én nem, hogy ti mivel. Eláruljátok? – A két férfi zavartan nézett össze, majd hangosan megköszörülték a torkukat.

– Nos…

– Igazából… – szólalt meg egyszerre Drake és Jeremy, amin Leila halkan felnevetett.

– Szerintem mondhatjátok külön-külön is – kotyogott közben Leila, miközben a sötét utcán lassan lépkedtek.

– Közös vállalkozásunk van, csak én más városban képviselem a céget – adta meg a választ végre valahára Drake.

– Értem, és milyen cég ez?

– Ööö… Fő profilunk a humánbiztonság.

– Szóval, akkor ez egy amolyan őrző-védő szolgálat?

– Valami olyasmi, igen – szólalt meg most Jeremy halkan.

– Nagyon nemes feladat. Igazán bámulatra méltó, hogy ezzel foglalatoskodtok – mosolygott rájuk Leila, mire Drake elnevette magát. – Egyébként megérkeztünk. Köszönöm, hogy elkísértetek, remélem nem tartottalak fel titeket valami fontos dologban. Üzleti vacsora, találkozó vagy valami ilyesmi… – pillantott egyik férfiről a másikra zavartan.

– Ugyan, semmi fontos dolgunk nem volt – szólt közbe Drake. – Igaz, Jeremy?

– Persze, semmi fontos… – válaszolta Jeremy elég kétértelműen.

– Akkor jó. Jó éjszakát, és még egyszer köszönöm! Örülök, hogy megismerkedhettünk!

– Én is – szólalt meg Drake ismét, majd hirtelen vigyorogva puszit nyomot Leila arcára. Leila elpirulva pillantott Jeremy arcára, akinek egyre sötétebb lett az ábrázata. Kissé csalódottan vette tudomásul, hogy a férfi dühös. Biztos valami gondja van velem ­– gondolta a lány.

– Viszlát!

– Viszlát, Leila!

A lány még magán érezte a pillantásukat, miközben a lakásához ballagott. Mielőtt belépett volna az ajtón még egyszer hátranézett, de már nem látta ott a két férfit.

– Ez egy furcsa este volt, nem igaz Cricket? Különös páros. Drake egy őrült, egy vicces őrült. Viszont Jeremy olyan furcsa volt, szerinted miért volt olyan mérges? Na, mindegy, biztos csak rossz napja volt – sóhajtotta Leila a kutyájának, miközben gondolatai még mindig a férfi körül forogtak.

Jeremy egyre dühösebben nézte, ahogy barátja Leilával „ismerkedik”. Mégis mit képzel ez magáról? – fortyogott magában a férfi. És Leila ránevet, nem hiszem el! Nincs szeme ennek a lánynak, ez egy megrögzött nőcsábász! Bosszúsan sóhajtott fel a kis „páros” láttán. Mikor Drake arcon csókolta Leilát, Jeremy valami megmagyarázhatatlan késztetést érzett arra, hogy orrba vágja barátját. Valami belülről szorongatta. Egy kósza érzés nem hagyta nyugodni. Maga sem értette, miért érzi magát olyan furcsán a lány közelében. Ő akart Drake helyében lenni, döbbent rá. Mi van velem? – kérdezte magától Jeremy.

– Micsoda lány! Szóval honnan is ismered? – kérdezte barátját Drake, amire a válasz egy nagy semmi volt. – Na, mi az elvitte a cica a nyelved?

Jeremy hirtelen a falhoz szorította Drake-t, majd egy pillanat múlva elengedte.

– Nem lényeg, hogy honnan ismerem. Egyébként, ha így folytatod, megint eltöröm az orrod! – csattant fel a férfi. Idegesítette barátja viselkedése. Mióta csak Drake odament Leilához frusztrált volt és dühös. Nagyon dühös.

– Ő egy ártatlan. Szóval honnan ismered?

– Komolyan nem értesz a szóból? – sóhajtott fel mérgesen Jeremy, majd dörmögve megszólalt. – Megmentettem, néhány hete volt. Egy Elkárhozott meg akarta ölni a parkban.

– És te csak így szóba állsz vele? – hökkent meg Drake. – Tudod jól, hogy halandók nem tudhatnak rólunk!

– Tudom! – csattant fel Jeremy, majd halkan hozzátette. – Nem emlékszik rá.

– Tessék?

– Mikor megtaláltam, eszméletlen volt. Aztán egyszer összefutottam vele az utcán és nem ismert meg. Szóval nem emlékezett sem rám, sem az Elkárhozottra.

– Értem, és mikor hívod el találkára a hölgyikét? – tette fel a kérdést vigyorogva Drake, amit Jeremy legszívesebben letörölt volna onnan.

– Nem hívom el sehova, nem akarok tőle semmit!

– Igazán, Jeremy! Kinek akarsz hazudni, nekem vagy magadnak? Ne is tagadd, tudom, hogy bejön a kicsike!

– Mondom, hogy nem! Hanyagolhatnánk a témát? – kérdezte dühtől vöröslő arccal barátját.

– Ha nem, akkor nem. Nem is baj, majd akkor én bepróbálkozok nála! A gyengéim úgyis a vörös hajú nők! – jelentette ki vigyorogva Drake, aminek hatására Jeremyben valami elpattant. Öklét felemelve barátjának rontott. Egy jobb egyenessel állon vágta, amitől Drake feje hátracsuklott. Egy apró vércsík jelent meg a férfi szája sarkában.

– Most meg mi bajod? Azt mondtad nem akarsz tőle semmit! Akkor meg mi a fészkes fenéért ütöttél meg? Ismerd be, hogy tetszik neked a csaj, aztán bunyózhatunk felőlem!

– És ha igen, akkor mi van? Ha annyira látszik, hogy bejön nekem, akkor te mi a frásznak csókolgattad?

– Észrevetted? Azt hittem már sose kéred számon rajtam! – nevetett fel Drake Jeremy elképedt ábrázatán. – Kíváncsi voltam, hogy mi a reakciód.

– És ez megért egy pofont neked? – nézett hunyorogva barátjára Jeremy.

– Minden pénzt megért látni a vörös képed, miközben arcon csókoltam a kis „lieblingedet”. Na, mi van, nem játsszuk le a meccset akkor?

– Dehogynem! – válaszolta Jeremy majd orrba vágta Drake-et.

Leila zavart magánélete miatt kissé megviseltnek érezte magát. Egyfelől kénytelen volt Patrickkel dolgoznia minden nap, miközben még mindig frusztrálták a szerda este történtek. Másfelől nem hagyta nyugodni a kis találka Jeremyvel. Bár a férfi szinte meg sem szólalt, mégis egyre többet jutott eszébe. Alig várta, hogy szombat legyen és ismét a menhelyen lehessen. Nyugodt környezetre volt szüksége és úgy érezte, ott megkapja ezt. Soha nem volt még olyan boldog, mint szombat reggel, amikor is végre elindulhatott a menhelyre. Túláradó öröm töltötte el, még akkor is, mikor Crickettet a nővérénél hagyta. Az állatkák boldog csaholással és ugatással üdvözölték Leilát. Tett egy sétát a kennelek között, mielőtt Joe-val beszélt volna. Különös figyelemmel bánt az állatokkal, ügyelve az egészségi és mentális állapotukra. Útját hamarosan az iroda felé vette, de az ajtóban megtorpant, mikor meglátta, hogy Joe telefonál. Mosolyogva dőlt az ajtófélfának és várt, míg befejezi a hívást. A férfi, mikor észrevette az ajtóban álló lányt, eltartotta egy pillanatra a telefont magától.

– Egy perc – tátogta Joe, majd visszatért a híváshoz. – Leila! Örülök, hogy ismét látlak! Hogy vagy? – kérdezte a férfi a lányt, miután letette a telefont.

– Köszönöm, Joe, nagyon jól! És ti hogy vagytok? Minden rendben van a gyerekekkel? – érdeklődött kedvesen Leila, és nem csak formaságból. Igazán érdekelte, hogy vannak a családtagok.

– Mindannyian megvagyunk, köszi a kérdést – válaszolt mosolyogva Joe. – Készen állsz a munkára?

– Igen, mint mindig! – nevetett fel Leila.

– Nemsokára megyek én is, addig is jó munkát! – tette hozzá még a férfi, mielőtt Leila elindult volna kifele az irodából.

– Rendben, Joe! – válaszolta a lány mosolyogva a válla felett.

Leila épp csak nekiállt a takarításnak, mikor egy jól ismert hang szólalt meg mögötte.

– Segíthetek?