2010. december 13., hétfő
Sunrise - Prológus
A napfelkelte. Gyönyörű, ahogy a vörösesen izzó gömb lassan a horizont fölé ér, és fényével beragyogja az egész tájat. Fenséges látvány. A természet egyik csodája. Azt mondják, ezt a látványt nem lehet megunni, és így van, lehetetlen. Azonban, ha te egy bukott angyal vagy, akkor minden szép lassan elveszti csillogását a szemedben. A veszteségek elhomályosítják a látásodat. Hiszen halhatatlannak lenni nem könnyű feladat.
Az emberek soha sem változnak, ugyanolyan kicsinyesek maradnak örökre. Mindegyik vágyik a hosszú életre, lehetőleg fiatalos külsővel, de el sem tudják képzelni valójában milyen is az örök élet. Te hogyan éreznél ezer év után? Miután már mindenki, akit földi léted alatt megismertél, meghalt, elporladt volna. Mikor minden, amit megtanultál, már használhatatlan lenne. Nem tudod elképzelni, mert nem élted át.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése