Sunrise - 12. fejezet

Halihó!

És megérkezett a friss fejezet. Elnézést az ismételt késésért, kissé zsúfolt múlthetem voltJ. Nem is mondok mást, jó szórakozást a fejezethez. Bármilyen észrevételt szívesen látokJ.

Puszi, AnneJ

Jeremy lassan ébredezett. Az álom apró csápjai még vissza-visszahúzták, de aztán végül sikerült kinyitni a szemét. Bosszús sóhajjal vette tudomásul vereségét, majd karját a feje alá téve a plafont kezdte bámulni. Egy apró puffanás hallatszott mellőle, jelezve Caramella érkezését, majd nem sokkal utána dühös vakkantásokkal Serafina. Mivel kicsi volt, nem tudott felugrani az ágyra. Jeremy sóhajtva emelte fel az ebet maga mellé, majd miután mindkettő elhelyezkedett, kezeivel lassú simogatásba kezdett. Közben agya Leila körül járt. Ma van a koncert – jutott eszébe. Biztos nem megyek el! – fogadkozott, azonban a kis ördög a vállán, szüntelen csipogott neki. Nem feltétlenül kell megtudnia. Ha olyan helyre ül, meg sem látná. Áh, hülyeség! – túrt bosszúsan kezével a hajába. Éles hang visítása zavarta meg monológját saját magával. Dühösen pattant ki az ágyból és csörtetett az ajtóhoz. Finomnak semmiképpen sem nevezhető mozdulattal tépte fel azt, és csak valami isteni csoda folytán maradtak a helyén a patentok. Szemei Drake vigyorgó pofájával találták szembe magukat.

– Megvirradt? – kérdezte barátja, miközben pofátlanul betolakodott a lakásba.

– Meg! – morogta Jeremy.

– No, miért vagyunk ilyen morcosak ma? Elvitte a cica a nyelved? – szegezte a gúnyos kérdést barátjának, miután nem kapott választ. – Felőlem… Nekem így is jó. Nem muszáj beszélgetnünk. De ha szólsz, akkor úgy készültem volna, hogy ma csendkirályt játszunk – kezdte osztani barátját Drake, mire Jeremy arcán megrándult egy izom. – Hát ez micsoda? – jött egy újabb, ám meglepett kérdés.

– Tedd le! – csattant fel Jeremy hangja mellőle, majd hirtelen megpróbálta kikapni a papírt a kezéből. Azonban Drake gyorsabbnak bizonyult.

– Egy meghívó? – fordult a férfi felé ismét. – Elmész?

– Nem… nem tudom – jött a kissé bizonytalan válasz.

– Hm, miért?

– Mit miért? – mordult fel ismét Jeremy.

– Miért nem tudod, hogy elmész-e? – ismételte meg a kérdést Drake. – Viszonylag egyszerű a döntést meghozni. Mondj egy igent vagy egy nemet. Ennyi.

– Neked könnyű! De nekem…

– Neked? Mégis milyen neked? Mi olyan nehéz? Szemmel láthatólag akarod a lányt, el akarsz menni, akkor meg? Menj! Komolyan, ez tényleg gyerekes viselkedés!

– Gyerekes?! Én csak nem akarok neki még több bonyodalmat okozni! Nem érted?! Bukott angyalok vagyunk! Szerinted mennyi esélyem lehet nála? – fakadt ki Jeremy, amit mély csend követett. – Ő más. Nem olyan, mint a többiek, érted? Nem tudom vele is azt csinálni, mint bárki mással. – suttogta szinte halkan barátjának. Drake figyelmesen nézte barátját, arcán látszott, hogy nem tud mit mondani.

– Akkor meg egyszerű a döntés. Elmész és kész! Ettől még nem dől össze a világ, és őszintén le sem kell teperned a csajt. Csak egy koncert, öregem! Ennyi! – adta meg a választ mosolyogva Drake.

– Ha elmennék, és remélem hallottad a HA szócskát. Szóval HA úgy tervezem, hogy elmegyek, akkor sincs mit felvennem. Tudod, hogy nincs semmim, se öltöny, se szmoking – válaszolta fanyar mosollyal arcán Jeremy.

– Ezen barátom könnyen segíthetünk! – adta meg a „varázsszót” a férfi, majd a füléhez emelte a mobil telefonját. – Carla? Itt Drake, Szívecském! Mond csak, még megvan az a ruhaszalonod? Igen? Nagyszerű! A segítségedre lenne szükségem…

Jeremy feszengve pillantott a tükörbéli önmagára és nem tudta elhinni, hogy hagyta magát ebbe belerángatni.

– Egyszerűen mesés! Fantasztikusan néz ki! Nem igaz, Drake? – fordult az apró hölgy az angyal felé. Jeremy látta a tükörből, ahogy a nő elpirult, mikor barátja rávillantotta a híres „százwattos” mosolyát.

– Valóban mesés, Carla! – szólalt meg Drake, mialatt tekintete a nőét tartotta fogva. – Egész emberien festesz benne – pillantott végre Jeremyre, aki tökéletesen értette a célzást.

– Hm, valami még kellene – szólalt meg Carla és összehúzott szemöldökkel méricskélni kezdte a férfit. Jeremy ettől úgy érezte, mint ha valamilyen vásáron lennének, és ő lenne a kiszemelt áru. Hirtelen megpördült a tengelye körül az asszony és a polcon heverő holmik között kezdett kutatni. A két férfi elhűlve nézte, ahogy a rumli egy nő az aprócska alak körül. – Megvan! – kiáltott fel diadalittasan. – Pompásan fog rajtad mutatni édesem! Pont hozzád való! Meglásd, az a lány el fog ájulni, olyan szívdöglesztően fogsz kinézni.

Jeremy tekintete a nő arca és a kezében tartott valami között járt, és egyre nagyobb borzadályt érzett belül az egésszel kapcsolatban. Legszívesebben elfutott volna jó messzire. Ahogy a nő karja egyre közelebb ért a felsőteste felé, érezte, hogy elvesztette a harcot. Kétségbeesésében felnyögött, majd szemét lehunyva hagyta, hogy azt csináljon vele a pöttöm asszonyság, amit akar.

Az egész egy felborult méhkasra emlékeztette. Az emberek ide-odamászkáltak a teremben, ismerősökkel csevegve vagy egy italért elugorva a büfébe még a kezdés előtt. A hölgyeken válogatott remekművek díszelegtek, mind a ruhák, mind pedig a kiegészítők terén. Jeremyben rég elfeledett emlékek éledtek újjá, ahogy a tengernyi tömeget nézte. Egy világos terem, tele jól öltözött úriemberrel és dámával. Zavarukban piruló tizenévesek, akik arra várnak, hogy eljöjjön értük a herceg fehér lovon… szó szerint. Akkor is végigtekintett a tömegen, mint most. Felmérte a jelenlévőket, ahogy ők is őt. A nők titokban, legyezőjük mögé bújva próbálták kifürkészni vonásait, miközben ő csak hanyagul állt az egyik oszlopnak dőlve. A férfiak vegyes érzelmekkel közelítettek felé. Volt, aki tisztelettudóan, volt, aki félelemtől ködös tekintettel bámulta. Jeremy egyikkel sem foglalkozott. Kitartóan várt, akkor is. Pillantása az elfüggönyözött színpadra esett, és a régi emlékek tovaröppentek. Helyüket új gondolatok vették át. A terem hirtelen elcsendesült, ahogy a fények lassan kihunytak. Néha még fel-felhangzott egy-egy izgatott sóhaj vagy sutyorgás. A vörös bársony nagyon lassan megindult, feltárva a mögötte rejlő varázslatot. Ezzel egy időben egy nagyon halk dallam hangzott fel a színpadról, és a reflektor fénye aprólékosan megvilágította a magányosan álló zenészt. Jeremy testén remegés futott végig, ahogy végigpillantott Leilán. A lányon egy királykék ruha volt, ami felül szorosan simult a bőrére, lágyan kiemelve idomait, majd a dereka alatt fokozatosan szélesedett és lágy redőkben omlott a földig. Hajának egy része művészien feltornyozva csücsült a tarkóján, a többi megszelídített hullámokban terült el a vállán és a hátán. Mégis amitől Jeremy lélegzete elakadt, az az arca volt. Soha nem látott még ehhez hasonlót. Szemét lehunyva játszott, teljesen átadva magát a zenének. Mintha rajta és a hegedűn kívül senki más nem lett volna a teremben. Teljesen a varázslata alá került. Hirtelen a lány kinyitotta a szemét és felé nézett. Jeremy nem tudta, hogy valóban látta-e, vagy csak épp arra pillantott. Azonban így is úgy érezte magát, mint akit hirtelen fejbe vágtak. A lány szemei tele voltak érzelemmel… Olyanok voltak, mint egy szerelmes asszony szemei.

Amikor meghallotta a nevét, tudta, hogy vége. Felsóhajtva állt meg az aszfalton és várta, hogy a kopogások mellé érjenek. Azonban a hátánál elhaltak a lépések. Hirtelen pillekönnyű érintések simítottak végig a hátán, amitől kiszáradt a szája és a levegő a tüdejében rekedt. Átkozta magát, amiért eljött és azért is, amiért nem tudta a szívét és az érzéseit megzabolázni. Lassan megfordult és csak nézte a lányt. Leila elpirulva állt előtte, miközben a mellkasa fel-alá járt. Elveit sutba vágva húzta magához a lányt, miközben szája éhesen tapadt a lány ajkára. Nyelvével őrjítő lassúsággal feltérképezte a másik száját, eközben kezei lassan felfelé kezdtek araszolni. Leila kezei automatikusan karolták át a nyakát, majd siklottak ujjai a hajába, hogy beletúrjon kusza fürtjeibe. Jeremy torkából morgás tört fel, és érezte, ahogy erekciója követelőzően simul a nadrágjához. Lihegve szakította meg csókjukat és tekintetét igyekezett Leila arcára vonni. A lány tekintete még ködös volt, mint aki még mindig nem tudja, hol van. Lágyan magához vonta és homlokon csókolta. Érezte a remegését.

– Azt hiszem, jobb, ha megyek – köszörülte meg a torkát Jeremy. – Vissza kell menned!

– Nem! Nem akarom! Nem hagysz itt! Megértetted?! – csattant fel a lány dühösen. – Csókolj meg Jeremy! – suttogta Leila, miközben ajkát a férfiéhoz nyomta. Jeremy próbálta elhúzni a fejét, mielőtt újra a kísértés csapdájába esik és elveszti a fejét, de a lány apró kezei meglepően erősen tartották a fejét. – Csak egy csók! Aztán mehetsz… – mormolta az ajkainak a lány. Jeremy védelme megtört és ismét átadta magát a részegítő érzésnek.

Leila soha nem érezte magát még így. Mintha ezernyi pillangó repkedett volna a gyomrában. Eddig – akárkitől hallotta ezt – mindig elcsépelt kifejezésnek vélte, és soha nem adott hitelt ezeknek a szavaknak. Azonban most, mikor a férfi nyelve éhesen simított végig, majd furakodott be a szájába, úgy érezte helyénvalóak. Tiltakozóan felnyögött, ahogy a csók megszakadt.  

– Leila! Most már tényleg menned kell! Hiányolni fognak! – hallotta meg távolról Jeremy hangját és ködös tekintetével a férfi tekintetét kereste. Érezte, ahogy arca tűzforró és a szíve úgy ver, mintha mentem ki akarna ugrani a helyéről.

– Bemegyek, elköszönök és jövök vissza! Várj meg! Rendben? – pillantott bizonytalanul fel rá a lány.

– Leila, én nem hiszem… – szólalt meg Jeremy, azonban Leila a szavába vágott.

– Csak várj meg, rendben? Kérlek! – vetette be könyörgő kiskutya nézését, aminek köszönhetően egy percen belül megérkezett a válasz egy bólintás és egy elsuttogott ’rendben’-nel.

Leila szinte táncolva sietett be az épületbe, úgy érezte a boldogságát semmi sem ronthatja el. Hirtelen Patrick erős karjai fonódtak a karjára és a mosoly lehervadt az arcáról, ahogy a férfi hideg tekintetébe nézett.

– Bocsáss meg, Patrick! Sietek! – szólította meg a férfit, majd megpróbálta kihúzni a karját a szorításából, azonban a másik nem engedett. – Patrick? – pillantott rá összevont szemöldökkel a lány. – Mégis mit jelentsen ez? Mennem kell! – rángatta meg a kezét türelmetlenül.

Patrick lassan leejtette a kezét maga mellé, miközben Leila a karját dörzsölgette. Még mindig értetlenül állt a folyosón, miközben a férfi komoran az arcát fürkészte.

– Ha nincs semmi, én akkor megyek. Jó éjt, Patrick! – köszönt el a lány, majd hirtelen arcon csókolta a férfit. Úgy döntött, túlteszi magát a kis incidensen és nem hagyja, hogy bármi is beárnyékolja a boldogságát. Gyorsan libbent tova, így nem látta a férfi sóvárgó és a megsebzett dühvel teli tekintetét.

Dúdolászva kapta magára a kabátot és már rohant is ki a parkolóba a férfihoz. Remélte, nem várakoztatta meg nagyon. Tekintetével a magas alakot kereste, azonban hiába pásztázta a teret, szeme csak az üres utcát találta maga előtt. Dühös sikoly hagyta el az ajkát, ahogy lassan realizálódott benne a helyzet. Cseppet sem nőiesen csörtetett az autójához, majd szitkozódva indult el az utcán. Vezetés közben válogatott szitkok millióját szórta arra a személyre, aki most kicsit távolabb rángatta le magáról az inget és – az általa átkozott rongynak titulált – selyem nyakbavalót. Leila nem nézte, hogy hány közlekedési szabályt sértett meg útja alatt. A düh és megalázottság könnyei mardosták a torkát miközben lefékezett az ipartelepen.

– Kikaparom a szemét! Idióta bolond! – mormolta halkan miközben megnyomta a lift gombját. Az ajtó előtt nagy levegőt véve erőt vett magát, majd kezét felemelve erőteljesen bekopogott.

Jeremy épp a kendővel bajlódott, mikor meghallotta a kopogást. Szitkozódva ment az ajtóhoz, majd tárta szélesre. Nem kellett sokat gondolkodni, hogy kitalálja ki az. Érezte, hogy utána jön. A lány látványa úgy érte őt, mint egy arcul csapás. És ez nem is állt messze az igazságtól, mert egy pillanattal később egy hatalmas pofon csattant az arcán. Meglepetten fordult Leila felé, aki mint egy igazi bosszúálló istennő, úgy állt az ajtóban. A haja már rég kibomlott és most a göndör fürtök kordátlanul, mint apró lángnyelvek ömlöttek a ruhájára. Szinte érezte a körülötte pattogó szikrákat, és hirtelen az jutott eszébe, hogy a lány menten felrobban. Arca dühös fintorba volt vágva, de a szeme… A szemében meglátta az apró, elfojtott könnyeket. A bűntudat apró szörnyetegként egyre nőtt benne, de Jeremy igyekezett elfojtani. A francba is, ő csak jót akart! Még hogy bűntudat!

– Hogy tehetted? Megígérted! – támadta le dühösen a lány.

– Úgy éreztem, ez a helyes – válaszolta kitérően a férfi.

– Tessék?! – nevetett fel hisztérikusan a lány. – Helyes?! Mondd csak engem esetleg nem kellett volna megkérdezni, hogy szerintem is helyes-e? Annyit kértem, hogy várj meg és nem azt, hogy rögtön vegyél feleségül. Ott hagytál! Tudod milyen érzés volt az üres parkolót bámulni? Nem, nem tudod! Elegem van az olyan pasikból, akik meg akarják mondani, hogy nekem mi a jó. Nem kell helyettem dönteni, felnőtt nő vagyok! Érted?!

– Leila lehetne egy kicsit halkabban, tudo… – próbálta lecsitítani a férfi, azonban a lány csak még paprikásabb hangulatba került.

– Te csak ne Leilázz itt nekem! És nem beszélek halkabban, te csak ne mondd meg, mit tegyek! Úgy beszélek, ahogy akarok! És ez a hangszín nagyon is kellemes nekem! – szakította félbe Leila, majd nyomatékosításként taszított a férfin egyet. Jeremy érezte, a düh egyre elhatalmasodik rajta. 

–Csak egy csók volt! Érted? Azt mondtam, megvárlak, de nem akartalak! Felfogtad? – üvöltött most már ő is, majd hirtelen meglátta a lány szemében a fájdalmat, de nem akarta, hogy most ez hasson rá. – Menj el!

– Hazudsz! Tudom, hogy hazudsz! Te undorító féreg!– kiabálta, miközben kezeivel a férfi csupasz mellkasát kezdte el püfölni. A lány könnyei most már megállíthatatlanul folytak végig az arcán. Jeremy kezei a lány csuklójára fonódtak és szorosan tartották azokat.

– Eressz el! Hagyj békén! – próbálta meg kiszabadítani a kezeit Leila, azonban nem sikerült. – Nem hallod?! Te… – szavai elhaltak, amikor Jeremy ajka dühösen a lányéra tapadtak. Meg akarta leckéztetni a lányt, ezért durván csókolta. Egy kezével elengedte a lány csuklóját, majd az állához nyúlt, és erősen tartotta, nehogy elfordítsa a fejét. Érezte, ahogy az apró ököl még üt párat a mellkasán, majd lassan lecsúszva végigsimít a bőrén. A férfi úgy érezte magát, mintha áramütés érte volna. Nyelve hosszú ostromba kezdett Leila szájánál, kitartóan küzdött, míg bebocsátást nem nyert. Hallotta, ahogy a lány belenyög a csókjukba. Lassan befelé kezdett hátrálni, már épp itt volt az ideje. Lábával berúgta az ajtót, majd a kanapé felé vette az irányt. Ölében a lánnyal elhelyezkedett rajta, miközben a csókot nem szakította meg. Szája lassan a lány ajkairól annak nyaka felé vette az irányt. Apró csókokkal hintette be a bőrt, néhol erősebben, néhol gyengédebben szívogatva azt, aminek nyomaként vörös pöttyök jelentek meg az alabástrom nyakszirten. Apró érintések zavarták meg „munkájában”, amik a nyakánál matattak.

– Zavar – motyogta Leila és Jeremy érezte, ahogy megszabadítja a kendőtől, majd utána egy lélegzetvételnyi idő után egy apró csókot lehel a nyakára. Úgy döntött szabad teret ad neki, így a kanapén hátradőlve hagyta, hogy a lány simogassa és csókolja őt, ott ahol éri. Érezte, ahogy férfiassága egyre keményebben feszül a nadrágnak. Kezei közben a lány felsőtestén kalandoztak, majd miután rátaláltak a ruha cipzárjára óvatosan lejjebb húzták azt, felfedve a hófehér halmokat. A rózsaszín bimbók peckesen meredtek előre, egyértelműen mutatva a lány izgalmát. Jeremy félresöpörte a vörös tincseket, és ajka ismét elindult a lány bőrén, ezúttal egyértelműen lefelé. Leila háta ívbe feszült, ahogy a férfi feje egyre lejjebb bukott. A kék ruha már rég a dereka köré volt gyűrve, testük szorosan összesimult. Jeremy hallotta a lány nyögéseit, amitől csak egyre jobban beindult. Szájával óvatosan kényeztetni kezdte a halmokat. Először csak óvatosan, majd miután a lány keze a hajába túrt, egyre bátrabban. Picit erősebben szívta meg a bimbót, mire érezte, hogy remegés fut végig Leila testén. Másik keze eközben a másik halmot gyúrta, és Leila csípője erősen az övének dörgölőzött. Jeremy halkan felmorgott és erősebben szívta meg a lány mellét, amire egy jóleső sikoly volt a válasz. A vágy ködén keresztül hirtelen meghallotta az ütemes csengést, amit eddig zihálásuk és nyögéseik elfojtottak.

– Ne hagyd abba, kérlek! – motyogta Leila. – Ne vedd fel! Jeremy meghalok, ha nem folytatod!

Azonban a telefon még mindig csöngött és a férfi tudta, hogy nem okvetlenül. Nagy nehezen elszakította magát a lánytól, majd megpróbálta helyreigazítani a kék ruhát annak felsőtestén. Érezte, ahogy Leila megdermed a karjaiban, de próbált nem törődni vele. Felpattant és a telefonhoz ment, de addigra már letették. Meglepte az ismeretlen szám, szemöldökét összevonva meredt a kijelzőre azon agyalva, vajon ki kereshette. Halk neszezés ütötte meg a fülét, és hátrafordult. Vele szemben ott állt Leila vörösre csókolt ajkakkal és zilált hajjal és kinézettel. Olyan volt, mint aki most mászott ki az ágyból egy kiadós szeretkezés után. Jeremy vágya ismét feléledt, de próbált uralkodni magán.

– Jeremy… – szólalt meg halkan a lány és fülig vörösödött.

– Késő van. Hívjak egy taxit? – kérdezte a férfi.

– Nem, kocsival jöttem. Én… csak… – akadt el a szava zavarában.

– Hazaviszlek – vágta rá a férfi.

– Nem kell! Tudok vezetni! Igazán semmi szükség erre. Tényleg – mosolygott a férfira Leila. Azonban Jeremy látta az arcán a bizonytalanságot és a zavart.

– Szerintem meg igenis szükség van rá. Vita lezárva! Kérem a kulcsot – nyújtotta a lány felé a kezét a férfi. Leila kelletlenül nyúlt a táskáért, majd húzta elő a kulcscsomót. Ezután sértetten megfordult, és az ajtó felé vette az irányt. Jeremynek mosolyogni támadt kedve, ahogy a jelenetet figyelte. Szótlanul tették meg az utat az autóig, majd onnan Leila lakásáig. Bár maga az autózás alig tett ki fél órát, mégis mindketten úgy érezték egy örökkévalóság mire a célhoz érnek. Jeremy halkan parkolt le az utcán, majd továbbra is csendben ült a kormánynál. A lány fészkelődni kezdett, aztán halkan felsóhajtott. Jeremy egy pillanatra lehunyta a szemét és mély levegőt vett, aminek eredményeképpen megérezte a lány bőrének bódító jázmin illatát. Amikor felpillantott, Leila tekintetével találta szembe magát.

– Köszönöm, hogy hazahoztál – szólalt meg halkan a lány. – Bár nem lett volna rá szükség, mégis köszönöm.

– Nincs mit – válaszolta halkan Jeremy, és szemeit Leilára szegezte. Kínos csönd telepedett közéjük. – Azt hiszem ideje mennem. Fáradtnak tűnsz – tette hozzá mintegy mellékesen még a férfi. Mindketten idegesen méregették a másikat, az elfojtott szexuális feszültség utóhullámai még ott lebegtek közöttük. – Akkor… Jó éjszakát! – morogta az orra alatt Jeremy, majd pillanatnyi habozás után egy puszit nyomott a lány arcára, aztán már ott sem volt. Hazafelé azon gondolkozott, hogy milyen „élvezetes élmény” lesz hideg zuhannyal lehűteni felhevült testét, mikor megszólalt a telefonja. Megint ismeretlen szám hívta. Összevont szemöldökkel és sötét ábrázattal szólt a telefonba. A hangszóróból szörnyű recsegés hallatszott, és egy meggyötört hang, amit száz közül is felismert volna. A beszélgetés gyorsan lezajlott, alig pár mondat volt. Mégis Jeremy fülében még órákon keresztül ott visszhangzott egy: „Doriant megölték.”.