Sunrise - 11.fejezet

Kedves Mindenki!

Először is visszatértem! Másodszor ezer bocsánat a késésért, de kellett egy kis szünet, amíg rájöttem mit is akarok voltaképpen kihozni a történetbőlJ. Ez a fejezet mellőzi a párbeszédet, most más dolgokon van a hangsúly. Még annyit, hogy a jövő heti frissben jön Jeremy szemszöge a dolgokról. Addig is jó olvasást és kellemes hétvégét nektek!

Csók, AnneJ

A férfi keze lágyan siklott végig a lány testén, végigcirógatva minden egyes millimétert. Ajka őrjítő lassúsággal kúszott végig kedvese nyakának bársonyos ívén, amire egy jóleső nyögés volt a válasz. Nyelve nedves csíkot hagyott maga után, miközben egyre lejjebb és lejjebb kalandozott. Szája már a lány melleinél járt, hogy megkóstolja az édes halmokat. Először csak körbenyalta a bimbókat, majd rájuk fújt, amitől apró pöttyök jelentek meg a lány bőrén, jelezve testének heves reakcióját. Kaján vigyorral figyelte kedvesét, aki erőszakosan túrt a férfi hajába, miközben testét próbálta még jobban a másikhoz préselni. Az idő mintha ólomlábakon vánszorgott volna számára, azt hitte egy örökkévalóság telt el, mire megérezte kedvese ajkát a mellein. A férfi nyelve izgatóan siklott végig a telt domborulaton, majd hirtelen szívni kezdte azt. Apró sikkantás hagyta el a lány ajkait, mialatt teste ívben megfeszült, további gyönyörért kiáltva. Miközben a férfi szája odafent ténykedett, addig a kezei sem hagyták abba a simogatást. A hasáról lassan áttértek a combokra, azoknak is főleg a belső felére, amitől a lány érzékszervei csak még jobban meglódultak. Egyetlen vágya az volt, hogy mihamarabb magában érezhesse szerelmét. Hirtelen abbamaradt a cirógatás, mellei szinte fájóan húzódtak össze a hidegtől. Már-már tiltakozóan felnyögött volna, mikor megérezte a puha érintést a száján. Lábai indaként fonódtak a férfira és szorították magához a forró testet. A lány érezte, ahogy szerelme férfiassága a hasának nyomódik, és alteste vágyakozón rándult össze. A férfi nyelve egyre beljebb nyomult a másik szájában, vad táncba kezdve „párjával”. Elfojtott nyögéseiktől visszhangzott a szoba, amit már megtöltött izzadságuk illata. A lepedő szinte teljesen felgyűrődött a testük alatt, de észre sem vették. Nyirkos testük egymáshoz tapadt, mint egy kirakós két, egymáshoz illő darabja. A férfi egy pillanatra megállt és a lány szemébe nézett, akinek szíve meglódult a másik szemében látott érzésektől. Hirtelen ördögi vigyor jelent meg a férfi arcán, majd feje lebukott és újabb érzéki csókok hadával árasztotta el a lányt. Szája csigalassúsággal araszolt lejjebb, egyre növelve a másikban a forróságot. A hasánál járva egy pillanatra felpillantott kedvesére, akinek szemei elkerekedtek, kezei görcsösen szorították a lepedőt. Tekintetük összekapcsolódott, nem létezett más csak ők. Aztán a játék újraindult. Az ajkak lassan megközelítették a lány nőiességét. Úgy érezte magát, mint aki lángol és talán nem is állt távol a valóságtól. Arca kipirult, haja ziláltan hullott a párnára és testén apró izzadságcseppek jelentek meg. Kezei teljesen elfehéredtek, ahogy a lepedőbe kapaszkodtak. Egy hatalmas nyögéssel a párnára hanyatlott, mikor megérezte a férfi kutakodó nyelvét odalent.

Leila nyögve ült fel az ágyban, miközben erősen zihált. Ruhája teljesen a testére tapadt, érezte, hogy teljesen leizzadt. Óvatos mozdulatokkal kászálódott ki az ágyból, mint aki attól tart, hogy azonnal elesik. Nem tévedett nagyot. Remegő lábait igyekezett minél hamarabb munkára fogni, közben pillantása a fekhelyére tévedt. A lepedő teljesen összekuszálódott, és a párnák is szanaszéjjel hevertek. Észre sem vette, hogy a paplant is lerúgta magáról az éjjel, mivel az most a földön hevert magányosan. Apró léptekkel, kissé még mindig döbbenten indult a fürdőbe, hogy gyorsan megszabaduljon hálóruhájától, ami kezdett egyre kényelmetlenebb lenni. A tükörbe nézve úgy érezte, mintha egy másik nőt látna. Arca kipirult, szemei egészen különlegesen csillogtak. Haja ziláltan meredt ezerfelé. Mégis egy olyan nő nézett vissza rá, mint aki most szállt ki a szerelme karjai közül egy fergeteges szeretkezés után. Nagyot sóhajtva fordult el a tükörtől és vetkőzött le. Azonban hiába keresett menedéket a zuhany alatt, elméjében újra és újra felvillantak az éjjeli álom képei, ahogy nedves száj simít végig a testén, felkorbácsolva ezzel az érzékeit. Szinte érezte magán a másik érintését, ahogy ujjai a bőrén siklanak. Leila nyögve dőlt neki a csempének, majd arcát a zuhanyrózsa felé fordította. A hideg víz kívülről lehűtötte a testét, azonban belülről a kielégületlenség kis lángnyelvei még sokáig mardosták azt.

Lassan három nap telt el a csók óta, és Leila nem találkozott azóta Jeremyvel. Egyrészről még mindig nem tudott napirendre térni a dolog fölött, másrészről nem ilyen reakciót várt volna. Bár igazából nem tudta, hogy pontosan mit is várt a férfitől. Frusztrációja egyre nőtt, és ehhez hozzájárult az egyre közelgő Hálaadási koncert is. Már csak két nap volt hátra és Leila először életében félt színpadra állni. Legszívesebben elrohant volna jó messze mindentől, hogy egyedül lehessen, egyedül a becsülete tartotta vissza. Nem hagyhatta cserben a többieket. Apró pillantásokkal nézegette a kezében tartott lapot, miközben gondolatai ide-oda cikáztak. Kemény, dombornyomásos papír volt, aranyozott betűkkel. A cikornyás írás elegánsan hirdette, hogy november negyedik csütörtökén – azaz két nap múlva – a Chicago Színházban Hálaadási koncert lesz hallható és látható, Patrick O’Neil vezénylésével és persze Leila vendégszereplésével. Ott volt még rajta az időpont és természetesen a színház címe és elérhetősége. Leila óvatosan csúsztatta be egy hófehér borítékba az elefántcsontszín lapot, vigyázva, nehogy valami baja essen. Hangos sóhajjal engedte ki a tüdejében rekedt levegőt, majd kis gondolkodás után végre rászánta magát az indulásra. Őszintén szólva maga sem értette, miért teszi. Lehet, el sem jön. Attól még te megadod neki a választás lehetőségét – suttogta egy hangocska a fülébe. Erősen dobogó szívvel parkolt le az ismerős környéken, majd összeszedve magát kiszállt a kocsiból, hogy a lakáshoz sétáljon. Szerette volna, ha most az egyszer az idő lassabban telik, de mintha minden ellene dolgozott volna, még a lift is pillanatokon belül felért vele az emeletre. Remegő kézzel tűrt egy makrancos tincset a füle mögé, majd torkát megköszörülve bekopogott. Egy pillanatra azt hitte, nincs otthon senki, mert síri csönd volt a válasz. Aztán halk puffanások hallatszódtak ki az ajtó mögül, mintha valaki most kelt volna ki az ágyból. Pedig már fél öt volt – nézett meglepetten az órájára a lány. Hirtelen feltárult az ajtó és Leila szembe találta magát Jeremyvel. Egy nagyon dühös és morcos Jeremyvel. Pontosabban, egy nagyon dühös, morcos és félmeztelen Jeremyvel. Leila kiszáradt szájjal figyelte a férfi csupasz felsőtestét és a szépen kidolgozott izmokat. Sehol egy gramm felesleg, hasán apró kis kockák voltak, amitől a lány testét ismét a forróság öntötte el. Pillantása lejjebb tévedt és vöröslő arccal fedezte fel, hogy a férfi nadrágja nincsen begombolva. Biztos sebtében kapta magára, ami egyet jelentett. Jeremy meztelenül alszik! A gondolattól, ahogy elképzelte a gyönyörű meztelen férfi testet, újra fellángolt benne a kielégületlenség. Gyorsan felpillantott a másik szemébe, aki fürkésző tekintettel figyelte őt. Biztos észrevette, hogy megbámultam – dohogott magában a lány, miközben arra ösztökélte magát, hogy végre megszólaljon.

– Én… én… – kezdett bele a mondókájába, azonban a torkárra forrt a szó. Jeremy megemelte a szemöldökét, és várta, hogy végre kibökje miért is jött. – Én csak szerettem volna adni valamit – szedte össze magát végre a lány, miközben egy szuszra elhadarta a mondanivalóját. Nem tudta, hogy a férfi egyáltalán értette-e, amit mondott, csak fogta és a kezébe nyomta a borítékot, majd egy gyors szia után elrohant. Gondolatai végig a férfi körül forogtak, vagyis annak impozáns testén, és úgy érezte, ha még tovább ott marad, azonnal ráveti magát, mint valami erkölcstelen perszóna.

Jeremy alig hallotta meg a kopogást. Igazából, ha a kutyák nem kezdenek el mocorogni biztos, hogy tovább alszik, de így morogva ugyan, de kikászálódott az ágyából, majd magára húzta az elsőnek kezébe akadó ruhadarabot, nevezetes egy farmert. A gombokkal mit sem törődve masírozott az ajtóhoz, azzal a szándékkal, hogy akárki az, elküldi a jó büdös fenébe. Azonban ahogy feltépte az ajtót, a torkára forrt a szó, mivel ott nem más állt, mint Leila. Látta, ahogy a lány meglepődik, majd lassan elpirul. Először csak a füle, majd szépen lassan az egész orcája és a nyaka is élénkvörös színben játszott. Nem kerülte el a figyelmét az sem, hogy pillantásával végigmérte őt, mintha csak valami árudarab lenne. És még így is, fülig vörösödve, Jeremy úgy érezte, soha nem látott még nála csábítóbb lányt életében. Már-már azon volt, hogy magához húzza és forrón megcsókolja, mikor a lány végre megszólalt, azonban dadogáson kívül semmi mást nem nyögött ki. Szemöldökét megemelve várakozott, hogy végre megtudja, mit keres itt a kis csábító szirén és nem is kellett sokáig várakoznia. Persze azt nem tudhatta, hogy az izgalomtól a lányból csak úgy ömleni fog a szó, minden rendszer nélkül és gyorsan a kezébe nyom valamit, majd elviharzik egy odadobott sziával. Dermedten állt pillanatokig az ajtóban, kezében a borítékkal, azon agyalva, vajon mi lehet benne. Végül megunta az értelmetlen szemezgetést a fehér papírral és sóhajtva belökte az ajtót maga után, közben feltépte a borítékot. Ahogy a cikornyás betűkből egyre több és több látszott, úgy lassult le a mozgása Jeremynek. Nem tudta mennyi ideig állhatott a lakás kellős közepén, majdnem meztelenül, mikor végre felfogta, mit is tart a kezében. Egy meghívó. Leilától. Fejében ezernyi gondolat kavargott, miközben óvatosan az egyik komódra helyezte a drága papírt. Nem tudta, hogy elakar-e menni vagy sem. Sóhajtva dőlt le az ágyra, és inkább úgy döntött alszik még egy keveset. Addig sem kell ezen rágódnia.

Másnap reggel, az éjszakai „menet” után sem érezte magát közelebb a megoldáshoz. Egyfelől örült, hogy viszontlátja a lányt, másrészről úgy érezte, hogy végre pontot kellene tenni az egész végére. Őrültség volt megcsókolni a lányt, az egésznek semmi értelme. Hisz ő egy bukott angyal! – mordult fel dühösen, miközben szétdobálta a holmiját a lakásban. Úgy sem lehetne semmi közöttük, akkor meg mégis miért menjen el a koncertre? Pedig akarta a lányt, mindenkinél jobban. Vágyott a csókjaira és az érintésére. Hallani akarta, ahogy az ő nevét sikítja a gyönyörtől, miközben forró teste az övéhez tapad. De azt is tudta, hogy ez nem lehetséges. Undorodva gondolt arra, hogy elveszi a lánytól, amit felkínál neki, hiszen a csóknál is már majdnem megtörtént, de érezte, hogy nem tudná csak úgy dobni, mint a többieket. Leila valamiért más volt, és Jeremy nem tudta mit is érez pontosan. Kívánta, de ez más volt, mint a többi nő esetében. Szinte felemésztette, ahogy visszagondolt a csókra és arra, hogy mi történhetett volna, ha nem toppan be Drake hirtelen. Alteste fájdalmasan rándult össze, kíméletlenül emlékeztetve őt arra, hogy már nagyon régen nem volt nővel. Szinte hallotta Drake hangját, ahogy azt mondja neki „Használd ki!”, de tudta, hogy nem fogja megtenni. Nem megy el arra a nyamvadt előadásra, még ha a fene fenét eszik, akkor sem! Maga sem tudta, mennyire meg tud változni az ember véleménye és döntése egyetlen nap leforgása alatt.

Leila izgulva készült a nagy estére. Egész nap ide-oda rohangászott, először a szüleihez, majd az anyjával a fodrászhoz és onnan a ruhájáért a tervezőhöz. Úgy érezte magát, mintha ezer darabra akarna szakadni, mikor hazaért. Nagyot sóhajtva fektette le az ágyra a ruháját, majd úgy döntött, vesz egy fürdőt. A zuhanyozást alapból elvetette, nem akarta, hogy a frizurája tönkremenjen. A kádat félig engedte csak meg forró vízzel ugyanezen oknál fogva, majd tett egy kis rózsaolajat a vízbe, aminek édes illata azonnal betöltötte a párás fürdőszobát. Jóleső nyögéssel ereszkedett a vízbe és próbálta ellazítani magát. Ez lassan amolyan szertartásfélévé nőtte ki magát nála. Az előadások előtt mindig vett egy forró fürdőt, hogy ellazuljon és megnyugodjon. Bár nem volt izgulós fajta, most, ma este mégis erőt vett rajta ez az érzés. Az egészet Jeremyre fogta, amiért nem tudta, hogy a férfi eljön e vagy sem. Nem értette miért foglalkozik még mindig vele, és az egész meghívással, mégsem nyugodott. Szíve áruló módjára kezdett el dobogni, ahogy arra gondolt, hogy ma este talán ő is ott lesz a nézők sorai között, azonban az ördögöcske ott csücsült a vállán és kegyetlenül emlékeztette, hogy semmi sem biztos. Jeremy eljövetele sem. Csapongó gondolatait képzeletben jó mélyre zárta, hogy semmi ne zavarja a későbbi koncentrációban. A vidám kislány helyét lassan átvette a kissé hűvös jégkirálynő, aki szinte lebegve sétált be a színházba, aminek bejáratánál már tolongtak a vendégek. Érkezését millió vaku villanása örökítette meg és hallotta, ahogy többen fütyülve és tapsolva őrjöngtek az érkezésének, azonban nem hagyta, hogy ez bármiféle hatással legyen rá. Tökéletesnek kellett lennie, így a külvilágot kizárva készült a fellépésre.

A terem fokozatosan halkult el, a zenészek már elfoglalták a helyüket a színpadon. A csillárok és lámpák fénye lassan kihunyt, teljes sötétségbe vonva a teret. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Aztán a függöny lassan szétnyílt és egy apró fénycsík megvilágított egy női sziluettet. A hegedű fájó lassúsággal szólalt meg, és siklott a húrokon a monológ közben. Többen visszatartották a levegőt, miközben az apró tüneményt nézték a színpadon. Muzsikája szinte szívfájdítóan gyönyörű volt, aztán lassan bekapcsolódott a zenekar. A világítás fokozatosan erősödött, aranyló fénnyel bevonva minden egyes zenészt és a karmestert. Szinte játszottak egymással, a hegedű és gazdája és a zenekar. Mikor felhangzott egy dallam, válaszoltak. Mintha csak egy párbeszéd zajlott volna le a szereplők között. Mindenki megbabonázva figyelte a jelenetet, miközben hagyták, hogy érzékszerveik tobzódjanak az élvezetekben. A gyönyörű dallamok megtöltötték a teret, sokaknak mennyei boldogságot okozva ezzel. A témák között szinte senki nem szólalt meg, csak a műsor végén. Ahogy a kezdetkor, úgy most is a hegedű zárta a párbeszédet. Az utolsó dallamok lágyan röppentek tova, majd felhangzott vastaps. A hang sokáig visszhangzott még mindannyijuk fülében, ahogy ott álltak a színpadon, kipirult arccal és boldog mosollyal. Úgy tűnt mindenki boldog, azonban volt valaki, akinek arcán a mosoly csak álarc volt. Tekintetével egy valakit keresett, még akkor is, mikor egy hatalmas csokor virágot nyújtottak át neki elismerésül. Szinte türelmetlenül vágtatott le a lépcsőn, majd egyenesen előre a nézőtérhez, hogy folytassa a keresést, de megakadályozták. Hirtelen mindenki ott termett és gratulálni akartak Leilának a gyönyörű szerepléséért, de ő alig tudott odafigyelni. Néha elmormolt egy köszönömöt vagy egy hálásnak tűnő pillantást vetett valakire, majd elnézést kérve továbbsietett. Épp az egyik idősebb hölgy ecsetelte neki, hogy mennyire élvezte a koncertet, mikor meglátta azt az ismerős szempárt. Gyorsan elnézést kért a hölgytől, valami sürgős elintéznivalóra hivatkozva, majd a férfi után sietett, azonban mintha a föld nyelte volna el. Hirtelen a kijárat felé indult, remélve, hogy még nem késő. Hiszen rá várt egész este, és még csak nem is köszönne neki?! Az izgatottság helyét lassan a düh kezdte átvenni, miközben magas sarkújában kifelé igyekezett. A benti tömeggel ellentétben, kint még alig lézengett pár ember, megkönnyítve a lány helyzetét.

– Jeremy!

Csak ennyi, egy név. Ennyit ejtett ki a száján, de ez is elég volt, hogy a másik személy megtorpanjon. Leila lassan indult meg feléje, ám a férfi még mindig háttal állt neki. Úgy érezte a szíve már a torkában dobog, és menten kiugrik onnan. Meglepetten vette észre, hogy már ott is áll a férfi hátánál. Kezeit lassan annak vállára helyezte, majd végigsimított rajtuk. Csak három szót mondott:

– Örülök, hogy eljöttél!

Jeremy lassan megfordult, miközben pillantása a lány arcát kutatták, majd siklottak le a nyakára és onnan tovább a teste többi pontjára. Hogy melyikük mozdult elsőnek, nehéz megmondani. Hirtelen simultak össze, miközben ajkuk találkozott egymással. Forró csókjuk még egy jéghegyet is megolvasztott volna. Jeremy karja erősen szorította magához a vékony kis derekat, miközben a lány ujjai a rakoncátlan szőkésbarna fürtökben kalandoztak. Teljesen elfeledkeztek mindenről, a külvilág teljesen megszűnt létezni számukra. Most nem zavarhatta meg őket semmi, sem egy torokköszörülés, sem pedig az ajtóban álló alak, aki egyre komorodó tekintettel figyelte a szenvedélyesen ölelkező párost.